In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

AddThis Social Bookmark Button

Leonardo da Vinci pályázat második szakasza

írta: Birtalan Krisztina, Derzsi Annamária, Fábián Hajnalka, Isztojka Margit, Fazakas Annabella, Ötves Ramona és Tánczos Timea

2013. október 7 - 27.

Hosszas várakozás után, október 7.-én eljött végre a pillanat, hogy kis csapatunk elindulhasson Bábolnára. Itt szervezte meg partnerintézményünk, a Pettkó-Szandtner Tibor Lovasiskola és Kollégium a Leonardo da Vinci projekt második szakaszának gyakorlati tevékenységét. Rengeteg információt gyűjtöttünk az első szakaszon résztvevő diákoktól, ez talán még inkább növelte kíváncsiságunkat és izgalmunkat. Egy egész napos fárasztó út végén este 7 óra után érkeztünk meg az iskola bentlakásához. Nagy szeretettel fogadtak, az intézmény igazgatója, igazgató helyettese, kollégium vezetője és a projektért felelős kolléga, aki a következő három hétben is végig támogatott. 

Nagyon tartalmas három hetet töltöttünk Bábolnán, szinte szusszanásnyi időnk sem volt. Az első napon megismerkedtünk az iskolával, a várossal és a lótartás történetével Magyarországon és Bábolnán. Nagyon szép perceket töltöttünk a város múzeumában és a ménesudvarban. A második napon meg is kezdtük szakmai felkészülésünket, Ölbőre látogattunk a Ménesbirtok legnagyobb istállóihoz, ahol ízelítőt kaptunk a lótartás rejtelmeiből. A munkavédelmi felkészítő után megtanultuk, hogyan kell megközelíteni a lovakat, hogyan kell figyelmeztetni őket, hogy a közelükben tartózkodunk, miként kell a kötőféket rácsatolni és a lovat az ápolás idejére kikötni olyan módon, hogy ne mehessen el, de veszély esetén egyetlen mozdulattal el lehessen engedni. Megmutatták a lóápolás lépéseit, ezt a következő napokban többször is megismételhettük. Megismerkedtünk a lószerszámok részeivel, szétbontottuk és összeraktuk többször is a kantárt, megtanultuk a nyereg felcsatolásának módját, a kengyel beállítását, a nyeregalátét szerepét és rögzítését, az ínvédő felcsatolásának módját. 

A jó pár napos gyakorlat elegendő volt arra, hogy teljes bizalommal közeledjünk a lovakhoz, így rövid idő elteltével már nem okozott gondot, hogy sörényüket, farkukat befonjuk. Bátorságunk jutalma a lovaglás volt, ugyan szigorú felügyelet mellett, de ebbe a tevékenységbe is belekóstolhattunk.
A legnagyobb élményt mindezek ellenére a lovagló felszerelések készítésének megismerése jelentette. Egy közeli városkában működő kis műhely vezetőjét kérték fel, hogy megismertessen bennünket a mesterséggel. Több délelőttöt töltöttünk a műhelyben és nagyon élveztük a tevékenységet. Először az anyagokkal ismerkedtünk meg, megvizsgáltuk őket és hozzávetőlegesen megtudtuk az anyagok árát is. Megtanultuk, hogyan kell kiszámítani az anyagszükségletet, milyen hulladékokkal, kell számolni, ugyanakkor azt is, hogy ezek a hulladékok jól hasznosíthatóak úgy a szíjgyártásban, mint apró bőrdíszműves termékek készítésére. Közösen a mester irányításával egy kötőféket is elkészítettünk és telefontartót, nyakéket, karperecet, tolltartót is készíthettünk a családtagjainknak, itthon maradt barátainknak.
Az anyagszükséglet, a munkaidő és a más költségek értékének felhasználásával egy termék hozzávetőleges termelési árát is kiszámítottuk, megtudtuk ezáltal, hogy milyen sok tényező befolyásolja egy termék árát. Szó esett a termékek életciklusáról is, amiről az iskolában már tanultunk.


Ízelítőt kaptunk a lótartás költségeiről is, rájöttünk, hogy az állattartás gazdasági szempontból nagyon költséges, összetett tevékenység. Az összegyűjtött információk birtokában egy egyszerű vállalkozás alapjait próbáltuk megtervezni. Azt, hogy ebben mennyire lennénk sikeresek csak a gyakorlati kivitelezés tudná érzékeltetni.
A rengeteg gyakorlati tevékenység mellet sokat kirándultunk. Hétköznapokon a délutáni pár órában, ami a munka és az esti beszámolóírás között megmaradt a környéket jártuk be, hétvégeken pedig távolabbi helyeket látogattunk meg. Megtekintettük Budapest nevezetességeit, nagyon tetszett az Országháza. Jártunk Keszthelyen, Balatonfüreden, Győrben, Tatán, Tatabányán, a pannonhalmi apátságnál és sorolhatnám tovább. A legkellemesebb élményt a környék bejárása jelentette, itt a minket fogadó, a bemutatókat tartó személyekkel szóba állva közelebb kerülhettünk a vidék embereihez.
A Bábolnán töltött három hét rendkívül tartalmas volt, életre szóló élményt jelentett, hozzájárult szakmai, szellemi és érzelmi fejlődésünkhöz egyaránt. Ezúton is köszönetet szeretnénk mondani testvériskolánk dolgozóinak, akik szeretettel fogadtak, ott tartózkodásunkat megszervezték és mindenben segítségünkre voltak.

Ki olvas minket

Oldalainkat 73 vendég böngészi